Áldás Néked!

Szüleimtől a Kovács László nevet örököltem, a Fehérholló Öskü nevet egy beavatásom során kaptam, melynek története elolvasható írásaim között. Mióta szellemi útra léptem ezt a nevet használom.

Budapesten születtem 1968 novemberében a Skorpió jegyében. Szüleim fiatalon házasodtak s korán elváltak, magányos, félrehúzódó gyermek voltam, aki ideje nagy részét olvasással töltötte. Kedvenceim az indián történetek, a régi magyar és nemzetközi regék és mondák, illetve a tudományos-fantasztikus írások voltak, minden könyv egy másik világba vitt el. 6 évesen olvastam el életem első könyvét (a Nagy Indián könyvet) és 7 évesen raktam le végleg a cumisüveget.

Fiatalon, az iskolában sem tartoztam a középpontban lévő fiúk közé, nem szerettem a feltűnést. Az átlagnál jobb tanuló voltam, kedvencem az irodalom és a történelem volt. Sokat sportoltam, szerettem a testmozgást, röplabdáztam, fociztam és birkóztam. Tagja voltam az iskolai kórusnak, mely elég híres volt, énekeltünk a Vigadóban, a Magyar Rádióban is. A kórusból 13 évesen kiraktak, azzal az indokkal, hogy szörnyű a hangom, mindez akkor volt, amikor elkezdem mutálni (nem is mertem aztán 20 évig énekelni). Időközben kiderült, hogy anyai nagyszüleim a gellérthegyi Sziklatemplom kórusában ismerkedtek össze, mivel mindketten kórustagok voltak. Apai nagyapám testvére pedig világhírű jazz dobos volt a boldog békeidőkben (Kovács Kornél).

Nevelőapám hatására vendéglátó-ipari iskolába kerültem, melyet kitüntetéssel végeztem. Elnyertem olyan címeket, mint a Szakma Kiváló Tanulója, a Szakma Ifjú Mestere, ennek ellenére maga a vendéglátás mégsem érdekelt, bár szerettem az emberekkel foglalkozni. Mára mindebből annyi maradt, hogy nagyon szeretek főzni.

Teltek az évek, szállodákban, éttermekben, szórakozóhelyeken dolgoztam, szerettem élni az életet, nagyokat enni-inni, mulatni. Fiatalon lettem apa, 24 éves voltam, amikor megszületett Réka lányom. Sajnos vittem tovább a családi karmát, amikor lányom 5 éves lett elváltunk. A válás ellenére lányommal nem szakadt meg kapcsolatom, sokat vagyunk együtt, s amiben lehet, támogatom. Közben egyre erőteljesebben dolgozott bennem magyarság tudatom. Jött a rendszerváltás és én azt hittem, a politikával lehet megoldani, hogy minden ember boldog legyen, hogy a magyarság újra felemelkedjen. Elkapott a hév, politikai nagygyűlésekre jártam, meg akartam változtatni az emberek életét, egy ízben még az önkormányzati képviselő választásokon is indultam egy jobboldali párt színeiben.

Nagyjából 30 évesen kezdett el komolyabban érdekelni, hogy mi értelme van az életnek? Miért születünk erre a világra? Mi a célunk? Mi a feladatunk? Addigi életemet átgondolva, kezdtek értelmetlennek tűnni a hétköznapok. Mi értelme van annak, hogy bemegyek dolgozni, pénzt keresek, aztán hazamegyek, tévét nézek, vagy elmegyek szórakozni a barátokkal, s elköltöm a megkeresett pénzt? S ez így megy napról-napra… Ebben az időben kezdtem a politikából is kiábrándulni, ahogyan egyre jobban beleláttam a dolgokba. Ekkor kezdett el érdekelni a szellemi út, a harcművészetek (Shaolin Kung-Fu), az Agykontroll (Domján László) és az Asztrológia (Kaló Jenő) felé fordultam. Elkezdtem beleásni magam a keleti filozófiákba, buddhizmus, bön, taoizmus. Ebben az időszakban találkoztam Somogyi Istvánnal is, aki megismertetett a dobbal és a sámán gyakorlatokkal. Egyre erősebbé vált bennem az igény, hogy megismerjem az élet nagy kérdéseire a válaszokat.

Elindultam a szellemi úton… Elkezdtem emlékezni… Elkészítettem első dobomat… A sok út közül egyre inkább kristályosodott ki a saját utam, a tapasztalás útja, a táltos, sámán út. Beépültek az addig tanultak, tapasztaltak, Eggyé váltak bennem. Elkezdtek jönni a látomások, tanítások, felismerések, válaszok, előző életeim részletei, s ezek megváltoztatták a jelenlegi életemet. Lassan abbahagytam addigi munkámat, szakítottam a politikával, új barátokra leltem, megismerkedtem új párommal, Tűzvirággal, egész életem új mederbe terelődött.

Ráléptem saját utamra, megtanultam bízni a Teremtőben, Öregistenben, Őseimben, tudtam, hogy ha jó úton járok, Ők segítenek. 2004-ben a külső és a belső út összekapcsolódott bennem, elkezdtem azzal foglalkozni, amiért megszülettem. Elvonulásokat kezdtem el vezetni, Izzasztókunyhó Szertartásokat, Tűzönjárást, dobolásokat, előadásokat, illetve barátaimmal megalapítottam a Tűzmadár Táltos Dobkört. Az évek során, sok úton járónak segíthettem és több száz dob készült kezem által.

Azóta ez tölti ki az életemet, járni a belső úton, és segíteni másokat, hogy megtalálják saját igazságukat. Fontosak a gyökerek, őseink tudása, mivel ezek adják az alapot. Úgy érzem, ez a magyarság felemelkedésének is az egyik lehetséges útja. Lényeges, hogy az Egységre törekedjünk önmagunkban ugyanúgy, mint a világban. Ne csak a felszínre, a külsőségekre figyeljünk, hanem arra, ami mögöttük van, a lényegiségre, amit hordoznak.

Kívánom Néked, hogy Te is megtaláld a saját utadat!

Én beszéltem:

Fehérholló Öskü

2010. Fergeteg hava